Szakirodalom a huminsav hatásairól

A Nátrium-humát hatása a halálos dózissal besugárzott állatokra

Puhova G.G., Druzsina N.A., Sztepcsenko L.M., Csebotarjov E.E.

A szerzők megvizsgálták a nátrium-humát gyógyító hatását halálos gamma 60Co sugárdózissal besugárzott patkányokon. Amennyiben a nátrium-humátot 5-10 perccel a 193,5 mK/kg (LD100/30) adták be, a 60. napon életben maradt az állatok 43,3 %-a; 232,2 mK/kg (LD100/9) dózis besugárzása után megállapítható volt az elhullás idejének kitolódása a besugárzott állatoknál.

Az irodalomban leírt nagyszámú sugárvédő szer között nincs ideális, mert a leghatékonyabbak toxikusak, vagy más mellékhatásuk van. Napjainkban a kutatók figyelme központjába az olyan természetes eredetű sugárvédő szerek kerültek, amelyek növényi és állati anyagcsere-termékek; poliszacharidok, különböző szöveti extraktumok, adenyl-nukleotidok, nukleinsavak, stb. Ezen készítmények széles hatásspektrummal bírnak kevéssé toxikusak, fokozzák a szervezet általános ellenálló képességét. Hátrányuk, hogy ezek a készítmények sugárvédő hatása csak a félhalálos dózis (LD50) sugárterhelésig hatásos. Ezen készítmények közé tartoznak, de kevéssé vizsgáltak a humusz eredetű anyagok, melyek biológiai hatásuknál fogva fokozzák a szervezet ellenálló képességét (különösen extrém körülmények között), amint azt leközölték az alábbi munkákban [1-3]. Ezen adatok alapján végezték el a nátrium-humát hatásának vizsgálatát abszolút halálos gamma-dózisnak kitett állatokon.

Anyag és módszer

A kísérletet 200 jelzés nélküli fehér hímpatkányon (az állatok testtömege a kísérlet kezdetekor 120-130 g volt). Az állatok az Ukrán Tudományos Akadémia Kaveckíj R.E. Onkológiai Intézetének viváriumából származtak. Az állatokat a kísérletig tízesével tartották standard körülmények között, standard tápon (PK-020-23) és vízen. Az állatok egésztest-besugárzását K250 000 60Co gamma-ágyúval végezték, az összehasonlító kísérleti csoportokat és a kontroll csoportot egyszerre sugározták be. Az expozíciós dózis teljesítménye 7,64-10,4 A/kg. Az összes állat öt csoportra volt elosztva:

  1. kontrol csoport – az állatok 193,5 mK/kg sugárterhelést, majd a besugárzás után fiziológiás sóoldatot kaptak (3 sorozatban 10-10 db.);
  2. az állatok 193,5 mK/kg sugárterhelést, majd a besugárzás után 5-10 perccel nátrium-humátot kaptak (3 sorozatban 10-10 db.);
  3. kontrol csoport – az állatok 232,2 mK/kg sugárterhelést, majd a besugárzás után fiziológiás sóoldatot kaptak (2 sorozatban 10-10 db.);
  4. az állatok 232,2 mK/kg sugárterhelést, majd a besugárzás után 5-10 perccel nátrium-humát oldatot kaptak (2 sorozatban 20-20 db.);
  5. az állatok 232,2 mK/kg sugárterhelést, majd a besugárzás után 15-20 perccel nátrium-humát oldatot kaptak (2 sorozatban 10-10 db.).

A nátrium-humát-ot a besugárzás után, egyszeri dózisban adták be 0,1 %-os oldat (3,3 mg/kg dózisból kiindulva) formájában a hasüregbe, a hashártya alá. A dózist, az irodalmi adatok alapján, a nátrium-humát biológiai hatékonyságának alapján állapították meg [3]. A szer hatékonyságát az elhullási kinetika alapján és az átlagos túlélés alapján ítélték meg a besugárzás utáni 60. napig. A sugárbetegség dinamikájának megítélésére az 1,4,8,12,20 és 30 napon vért vettek az állatoktól és elvégezték a perifériás vérkenet vizsgálatát. Az alakos elemek számának változását százalékosan adták meg, az adott állat vizsgálat előtt levett véréhez viszonyítva. Az eredményeket Student-féle t próbával dolgozták föl.

Huminsav tartalmú készítmény hatásának vizsgálata 60Co-gamma egésztest besugárzott patkányok vérképző rendszerének normalizálódására

Kísérleteinkben, a csoportonként megadott állatszámon, az alábbi kezeléseket végeztük:

1. Kontroll (standard táp + csapvíz) 20 db.
2. 7 Gy 60Co-gamma egésztest besugárzott (standard táp + csapvíz) 25 db.
3. Előkezelés 7 napig HS tartalmú (30 mg/nap hatóanyag) táppal, majd 7 Gy egésztest besugárzás, tovább etetés 4 hétig HS tartalmú (30 mg/nap) táppal 25 db.
4. Előkezelés 7 napig HS tartalmú (60 mg/nap hatóanyag) táppal, majd 7 Gy egésztest besugárzás, tovább etetés 4 hétig HS tartalmú (60 mg/nap) táppal 25 db.
5. Előkezelés 7 napig 90 mg/nap hatóanyag tartalmú törzsoldattal gyomorszondán keresztül, majd 7 Gy egésztest besugárzás és további gyomorszondás kezelés 4 hétig 25 db.
összesen: 120 db.

1. ábra: A 60Co gamma egésztest besugárzás és/vagy a különböző dózisú (30, 60 és 90 mg/nap/állat) HS-el kezelt állatok testsúly változásra gyakorolt hatását a 2. táblázatban és az5. ábrán foglaltuk össze.

1. ábra

2. ábra: 60Co-gamma egésztest besugárzás és/vagy különböző dózisú HS-es kezelés hatása a patkányok átlagos testsúlyának változására.

2. ábra

3. ábra: 60Co-gamma egésztest besugárzás és/vagy különböző dózisú HS-es kezelés hatása a patkányok lép súlyának változására

3. ábra

4. ábra: Megadott fehérvérsejt szám változásából megállapítható, hogy egy héttel az egésztest besugárzás után mind a besugárzott, mind a besugárzott és különböző dózisú huminsavval kezelt állatok csoportja másként reagált.

4. ábra

5. ábra: Különböző dózisú huminsavas készítmény hatása a 7 Gy egésztest besugárzott patkányok fehérvérsejt számának változására

5. ábra

6. ábra: Különböző dózisú huminsavas készítmény hatása a 7 Gy egésztest besugárzott patkányok trombocita számának változására

6. ábra

Eredmények kiértékelése

Az első ábrán mind az öt csoport elhullási dinamikáját ábrázolták. 100 % az összes állat a csoportban, a kísérlet előtt. Mivel az egyes csoportok sorozatai hasonló dózist kaptak, azokat csoportonként egyesítették.

1. ábra

1. ábra. Elhullási dinamika az állatok 60Co besugárzása után

  1. – 193,5 mK/kg sugárterhelés + fiziológiás sóoldat;
  2. – 193,5 mK/kg, majd 5-10 perc múlva nátrium-humát;
  3. – 232,2 mK/kg sugárterhelés + fiziológiás sóoldat;
  4. – 232,2 mK/kg sugárterhelés majd 5-10 perc múlva nátrium-humát;
  5. – 232,2 mK/kg sugárterhelés, majd 15-20 perc múlva nátrium-humát.

A vízszintes tengelyen az időt, a függőlegesen a túlélő állatok százalékát ábrázolták.

2. ábra

2. ábra. A vér alakos elemei számának változása állatok 193,5 mK/kg 60Co besugárzása után «а» – fehérvérsejtek, «б» – neutrofil granulociták «в» – lymphociták,

1. – kontroll,
2. – kísérlet csoport

A 193,5 mK/kg dózisú besugárzás után (1. ábra, 1 és 2 görbe) a kontroll csoport állatainak elhullása a 22. napra következett be. A nátrium-humát egyszeri beadása után, 5-10 perccel a besugárzás után, az állatok 47 %-a élt a 30. napon és 43,3 %-a a 60. napon. Az átlagos túlélési idő a kontroll csoportban 13,9 nap, a kísérleti csoportban 34,2 nap volt, vagyis a készítmény 2,5-szörösére növelte a túlélési időt a 60. napig.

A perifériás vér alakos elemeinek vizsgálata paradox eredményt hozott: A kezelt állatoknál meredekebb változásokat tapasztaltak, úgy a fehérvérsejt-számban, mint a vizsgált fehérvérsejt-típusok számában, a kontrollhoz viszonyítva. Mindezzel együtt, az alakos elemek száma a kontroll csoportban csak a 8. napra érte el a minimumát, a kezelt csoportban, a látszólag hirtelen és jelentős fehérvérsejt-szám csökkenés után a 4. naptól a normalizálódás tendenciája figyelhető meg minden vizsgált sejttípusban. A vér alakos elemei számának jelentősebb csökkenése mm3-ként, a kísérleti csoportban azzal is magyarázható, hogy a szervezet folyadékvesztése (kiszáradása, a vér besűrűsödése) ebben a csoportban kevésbé volt kifejezett, mint a kontroll csoportban. Ezzel együtt, nem szabad kizárni a készítmény látszólagos csontvelő-szabályzó hatását (az esetleges gátló hatását az alakos elemek kiáramlására a csontvelőből).

A 232,2 mK/kg dózisú besugárzás után az állatok 4-8 nappal elhullottak, mi több, az állatok 75 %-a a 4-5. napon pusztult el (4. nap 65 %, 5. nap 10 %). A készítmény beadása 15-20 perccel a besugárzás után gyakorlatilag nem volt hatással az elhullási dinamikára (5. görbe). Azon állatok közül, amelyek a besugárzás után 5-10 perccel kapták a készítményt, az 5. napra 47,5 % hullott el, (4. nap 37,5 %, 5. nap 10 %). Az állatok 37,5 %-a a 11. napig élt. Mindezzel együtt, a közepes túlélési idő a 4. csoportban statisztikailag nem szignifikáns (p >= 0,02) mértékben növekedett. Meg kell említeni, hogy az állatok jelentősebb része (statisztikailag szignifikáns) élte túl a gyomor-bél szindrómát a kezelt, mint a kontroll csoportban (0,02 < P <= "" p = "">).

A perifériás vér alakos elemeinek vizsgálata hasonló eredményt hozott a már fent említettel. Úgy, mint a 2. csoportban a készítmény a 4. csoportban (ahol a gyógyító hatás mutatkozott) jelentősebb és meredekebb változás volt kimutatható a fehérvérsejtek számában. Az 5. csoportban, ahol a készítmény nem hatott a túlélésre, magasabb mutatókat mértek, amit úgy lehet értékelni, mint a szer jótékony prognosztikus hatását. Mindezzel együtt, ugyanaz a hatás jelentkezett; az állatok azon csoportjában, ahol az első időben alacsonyabb értékeket mértek az állatok tovább éltek. Az első két csoporttal szemben, a 232,2 mK/kg dózisú besugárzás esetén a vizsgálat ideje alatt nem mutatkozott javuló tendencia a vér alakos elemeinek számában.

A kapott eredmények alapján az alábbi következtetést lehet levonni: a nátrium-humát a vizsgált koncentrációban és a vizsgált beviteli séma mellett jelentős sugárvédő hatással bír abszolút halálos sugárdózisú sugárzás esetén és a készítmény valamelyest hatékony a sugárbetegség gyomor-bél szindrómája ellen. Az irodalmi adatok alapján [3] a humusz-alapú anyagok lúgos közegben hatékonyak. Ezen anyagok hatékonysága, beadva közvetlenül a besugárzás után – valószínűleg – ezzel van összefüggésben, mivel az adatok szerint a szervezet lúgosodása a besugárzást követő 20 percben történik meg. Ez lehet az egyik oka a besugárzás után 15-20 perccel később bevitt készítmény (5. csoport) csökkent hatékonyságának. A különböző eredetű huminsavakra jellemző a polifenol-gyűrűk megléte, amelyet felelősnek tartanak az élettani hatás szempontjából [3]. Ugyancsak ezekkel a csoportokkal magyarázzák a huminsavak, illetve a nátrium-humát radioprotektív hatását. A nátrium-humát LD50 (0,536 g/kg) és terápiás (0,003 g/kg) dózisa közötti nagy különbség magyarázza, hogy a nátrium-humát terápiás indexe= 165 a védő indexe= 233.

Mivel az adott adagolási sémában a nátrium-humát nem hozott 100 %-os túlélést az alkalmazott halálos sugárdózis mellett, annak hatását ki kell egészíteni más terápiás módszerekkel és ezeket együtt, komplex terápiában kell alkalmazni.

Irodalom

1. Христова Л.А. Гуминовые удобрения. Теория и практика их применения. 1977. Т.6. Днепропетровск. С. 3–14,
2. Горовая А.И., Грановский Н.М, Кравцова Л.В., Беленьковская Т.Б. Тканевая терапия по В.П. Филатову. 1977. Одесса. С. 17–19.
3. Гуминовые удобрения, Теория и практика их применения. 1980. Т. 7. Днепропетровск. 293 с.

Ukrán Tudományos Akadémia R.E. Kaveckij Okológiai Intézete, Kiev
1986 06.16.

Klinikai tapasztalatok a huminsavak szedésével kapcsolatban.

A vizsgálatok első lépésben válogatás nélküli beteganyagon történtek. Az egyetlen kritérium a laboratóriumi vizsgálatokkal igazolt vashiány volt. Havonta kontroláltuk a quantitatív és qualitatív vérképet, retikulocytát, We, a se. Fe-at, Ferritint, és a májenzimek értékeit. A laborvizsgálatok előtt a gyógyszerszedést 5-7 napra felfüggesztettük.

A betegek különböző betegségcsoportokban szenvedtek.

  1. Acut és krónikus vérvesztés
  2. Hosszan fennálló senyvesztő betegség, és felszívódási zavarok.: M.Chron,
  3. Fokozott szükséglet, pl: növekedés, szoptatás
  4. Étrendi hibák

A vaspótlás minden betegcsoportban jelentős javulást okozott a haematológiai értékek, és a se-Fe tekintetében. A betegek minden esetben jelentős közérzetjavulásról számoltak be. Megszűntek a vashiányra jellemző szubjektív panaszok is.

Két csoportban volt említésre méltó eltérés az előre várhatótól.

A betegnek azonban a májenzim értékei a kezelés második hónapjában emelkedni kezdtek. A dózis 2x1 tablettára csökkentése után azonban ezek az értékek is normalizálódtak.

Összegezve a tapasztalataimat szívesen alkalmazom a vashiány bármely fajtájának kezelésére mivel az objektív laborértékek változása és a szubjektiv panaszok javulása egyértelműen a huminsavak hatékonyságát igazolják.

Dr. Mátyus fő.o.
MH EVI TOXICOLÓGIAI KUTATÓ.

Szállítás: Összesen:
0 Ft
0 Ft